Egy nyugott
reggel van Gravity Falls-ban, a nyári szél keresztülfut a fák lombjain, a
madarak édes reggeli dallamot énekelnek, az időjárás se nem túl meleg, se nem
túl hideg; egyszerűen tökéletes minden. Hogy lehetne a Rejtélyes Kalyiba
ennyire nyugodt egy ilyen napon, mint ez? Nos, itt a válasz a kérdésre: Wendy
és Soos influenzásak lettek, és otthon kellett maradniuk, így Stan arra
gondolt, remek ötlet lenne egy kicsit kimerészkedni, hogy újabb ötleteket
gyűjtsön a Kalyibába. Mabel is vele szeretett volna tartani, mindazonáltal
Dipper még aludt, és a lány nem szerette volna felkelteni. Szóval mikor Dipper
felébred, egy üzenetet talál az asztalán Mabeltől.
'Dipper,
Bocsi, hogy nem keltettelek fel, de olyan nyugodtnak tűntél
álmodban! Egyébként én és Stan egész nap távol leszünk, Wendy meg Soos pedig influenzásak
lettek, szóval az egész nap csak a tiéd, tesó! Stan azt mondta, hogy tartsd
zárva a Kalyibát, míg vissza nem térünk. Oké, szeretlek tesó! Érezd magad jól!
Mabel'
Szóval így indult Dipper nyugodt napja, legalábbis azt hitte, hogy az
lesz. Dipper kiül a kanapéra az udvaron könyvet olvasni, mikor lépéseket kezd
hallani. Azt hiszi, ez csak egy apró állat, vagy valami hasonló, úgyhogy
folytatja az olvasást, de utána hall egy hangot beszélni.
- Hé, Fenyőfa! - kiáltja a hang.
Dipper túlságosanis jól ismeri ezt a hangot, és az egyetlen, aki
’Fenyőfának’ hívja, az nem lehet más, mint…
- Bill Cipher, mit akarsz tőlem?
Dipper leteszi a könyvet. Bill 15 éves emberi változata áll előtte.
- Hé, hiányoztam, Fenyőfa?
- Mi a…?! Hogy a francba…?!
- Tetszik? Ez a legújabb és legnagyobb trükköm! Végre képes vagyok
emberré válni!
- Oké… szóval mit akarsz tőlem? Elfoglalt vagyok!
- Nem, nem vagy az. Tudom, hogy szabad vagy… Tehát, a kérdésem; tudsz
nekem segíteni?
- Mi?! Segíteni? Neked?
- Igen, kérlek! Tudom, hogy hülyén fog ez hangzani tőlem, de szükségem
van a segítségedre!
- Miben?
- Hogy megtudjam, mit csináltok, hogy jól szórakozzatok. Imponálni
próbálok valakinek.
- Igazán? És mi a csapda?
- Őszintén mondom, nincs csapda. Csak segíts! Nem kérek cserébe semmit,
megígérem!
Dipper gondolkozni kezd.
Fogalmam sincs, hogy az Elme Urának
miért van szüksége a segítségemre, ha mindent tud. Azt hiszem, tudok neki
segíteni, de vigyáznom kell vele.
Dipper eldönti, hogy segít neki, bár arra gondol, hogy a végén még
megbánhatja.
- Legyen! Segítek neked… de a nap végén tudni akarom, hogy kinek próbálsz
imponálni!
- Argh… Áll az alku, kölyök!
Kezet ráznak rá.
- Nos, most van tizenegy óra. Ebédeljünk, mielőtt indulunk! - mondja
Dipper.
- Jól hangzik.
- Rendben, gyere be!
Dipper bevezeti Billt a Kalyibába, és a konyhába megy. Dipper kinyitja a
hűtőt, hogy elővegyen annyi ételt, ami elegendő egy szendvicshez, két ember
számára. Megrgadja a kenyeret, húst, salátát, mustárt és paradicsomot, majd
mindent letesz az asztalra, hogy nekiláthassanak a szendvicskészítéshez.
- Rendben Bill, először tedd a kenyeret a tányérra! Így!
- Oké, tovább!
- Aztán tedd a húst a kenyér tetejére!
- …Oké, tovább!
- Majd a saláta, a paradicsom, végül pedig rakj rá egy kevés mustárt az
íze végett, és készen is van a szendvics. Na, és a te…
Dipper megakad, mikor meglátja Bill szendvicsét, ami eléggé furán néz ki.
- Azt hiszem, valamit rosszul csináltam. - mondja Bill.
- Igen, látom, de minden stimmel. Együk meg!
Mindketten elkezdik enni a saját szendvicsüket. Mikor Bill beleharap
egyet, nagyon ízlik neki.
- A mindenit, ez fantasztikus! Ezt eszitek ti, emberek?
- Nem minden nap, de örülök, hogy ízlik. - mondja Dipper
Mikor befejezik az eédjüket, Dipper összeszedi a tányérokat, és nekilát
elmosogatni. A mosogatás felénél Dipper rájön, hogy Bill átment a nappaliba.
Arra gondol, hogy lehet, bajba került. Dipper gyorsan a nappaliba szalad, de
Bill eltűnt. Dipper keresni kezdi a démont a szobába, mikor Bill az erejét
használva keresztülsétál a falon, a sétapálcáját használva ragadja meg Dipper
derekát. Dipper úgy érzi, mintha megkötözték volna, és egy pillanaton belül
szembefordul Billel.
- Megvagy!
- Jézusom! Bill, ne csináld ezt!
- Ó, ne már! Egy kicsit unatkozni kezdtem.
- Nos, maradt még pár dolgom, mielőtt elmegyünk.
- Elmegyünk, hova?
- Nos, ha meg akarod tudni, hogy hogyan szórakoznak az emberek,
megmutatom neked!
Bill kissé elpirul annak hallatán, amit Dipper mondott. Mikor Dipper
befejezi a mosogatást, felkapja a kabátját, és magához vesz egy kis pénzt.
Amikor kilépnek az ajtón, és a városba érnek, az idő délután negyed egy. Az
első útjuk egy áruházba vezet.
- Dipper, miért vagyunk itt?
- Mert amint a városba megyünk, mindenki rajtad fog nevetni, és képtelen
vagyok téged így látni.
- Mi bajod van ezzel?
- Úgy festesz, mintha Nyárloweenra öltöztél volna.
Dipper felkap neki pár ruhát, és betuszkolja az öltözőbe. Öt perc elteltével
Bill úgy néz ki, mint egy igazi 15 éves ember.
- Biztos vagy ebben? - panaszkodik Bill.
- Igen. Jól festesz. Most menjünk! Kifizetem ezeket. Gyerünk! - mondja
Dipper.
Bill nem tud mit tenni, ismét elpirul ettől a megjegyzéstől. Mikor
kilépnek az áruházból, egy kereszteződéshez érnek.
- Most pedig mennyünk a…
Anélkül, hogy Dipper észrevenné, hogy a lámpa pirosan világít, megindul
az úton. Egy autó jön nagyon gyorsan az úton, és Dipper hallja a dudát. Úgy
nézett szembe az autóval, mint a szarvas néz a lámpával szembe.
- DIPPER!
Bill kinyújta a kezét, hogy visszarántsa az útról, és egy ölelésbe vonja.
Dipper felnéz, és Bill aggódó tekintetével találja magát szemben.
- Jól vagy, Fenyőfa?
Dipper ledermedt a sokktól.
- Igen. Köszönöm, hogy megmentettél!
Dipper nem volt tisztában azzal, hogy továbbra is Bill karjai közt
maradt, úgyhogy kiszabadul. Megindulnak a játékterem felé. Mikor az ajtó
kinyílik, Bill elcsodálkozik a villogó fényektől és a videójátékok hangjától.
- Hű! Ez a hely lenyűgöző!
- Köszöntelek a játékteremben, Bill! Van bármilyen játék, amit ki
szeretnél próbálni?
- Ez itt! - mutat Bill egy öreg lövöldözős játékra.
- Biztos vagy benne? Mert vannak itt vadonatúj játékok is.
- Én ezt szeretném… ebben is segítened kell.
- Miért nem oldod meg magad?
- Kérlek, Fenyőfa!
- Argh! Legyen!
Dipper közelebb sétál hozzá, hogy segíthessen a lövésben, de Bill úgy
gondolja, hogy egy kicsit több segítségre van szüksége.
- Fenyőfa, rá kéne tenned a kezed az irányítóra, hogy segíthess az
irányításban!
- De…
- Kérlek!
- Ó, jól van!
Dipper ráteszi a kezét az irányítóra, így a keze hozzáér Bill kezéhez.
Tíz perc elteltével Bill végül megtanulja, de nem akarja, hogy Dipper
elengedje. De hamarosan mégis elengedi a démont, és hagyja őt játszani. Majd
utána elmennek lézerharcot játszani. Két és fél órát töltöttek a játékteremben
és a lézerharc termében, így az idő már majdnem délután 3 volt.
- Hű, nagyon jól szórakoztam! És most mi jön? - kérdi Bill vidáman.
- Nos, az uszoda még nyitva van. Szeretnél odamenni? - kérdi Dipper.
- Jól hangzik.
- Várj! Van fürdőgatyád?
- Persze, hogy van. - csettint egyet, és ’varázsol’ magának egyet -
Látod?
- Oké.
Dipper és Bill elsétálnak az uszodáig. Az idő délután negyed négy.
- Ó, a francba! - esik le Dippernek.
- Mi az?
- Elfelejtettem a fürdőnadrágom!
- Ó, Fenyőfa, tudok neked egyet adni!
Bill csettint egyet az ujjaival, és ’varázsol’ egy úszógatyát Dipperre,
aminek láttán a fiú megbotránkozik, és megpróbálja magát eltakarni a kezeivel.
- Ó, igen, remekül festesz! - ingerli Bill.
- Bill! Adj nekem egy másikat!
- Ó, pedig ez igazán jól mutat rajtad!
- MOST!
- Rendben! Te jó ég, kölyök!
Bill csalódottan csettint, és egy fenyőfás fürdőnadrágot at Dippernek.
- Köszönöm, Bill, ez jobb.
Bill persze megint elvörösödik Dipper boldog mosolyát látva. Mikor vízben
voltak, igazán jól szórakoztak, míg az óra ötöt nem ütött, és az uszoda bezárt.
Bill és Dipper távozik az uszodából, mikoris Bill akarata ellenére rápillant
Dipper vizes testére, és megakad rajta a tekintete. Bill, hogy időt nyerjen,
azt mondja neki, hogy menjenek haza. Dipper jó ötletnek tartja, de a démon
valójában így szeretné látni Dippert, amilyen sokáig lehetséges.
- Ó, végre hazaértünk! Jól érezted magad?
- Több mint jól!
- Örülök neki! Na, nézzünk egy kis tv-t, míg rendelek pizzát.
- Oké.
Mikor Dipper visszamegy, észreveszi, hogy Billnek igazán tetszik az a tv
műsort, ami egyébként megvan neki DVD-n, így Dipper felmegy, hogy lehozza. Amíg
a műsor megy, Dipper a padlón, Bill pedig a fotelben ülve nézi. De Billnek más
tervei vannak.
- Fenyőfa, ülj le mellém!
- Nem, megvagyok.
- De nem akarom, hogy a kemény padlón ülj!
Bill a fiú után nyúl, és felülteti a térdére.
- Hé!
- Ó, ugyan! Nem foglak bántani!
Dipper hisz neki, és helyet foglal mellette. Dipper hamarosan elpilled a
fáradtságtól, az egész napos szórakozás után.
- Bolond fiú, nem kéne itt elaludnod.
Bill ki szerette volna használni ezt a lehetőséget. Lassan lehajol, hogy
egy csókot nyomjon az ajkaira, mikor a csengő megszólal, és Dipper továbbra se
ébred fel.
- Fenébe… nos… hamarosan, kölyök… hamarosan az enyém leszel!
Bill lefekteti Dippert a fotelben, majd mikor Dipper felébred, Bill vág
egy szelet pizzát az asztalon, közel a fotelhez.
- Öhm… Mi… mi történt?
- Ébresztő, Fenyőfa!
- Elaludtam?
- Igen.
- Mennyi ideig…
Dipper az órára pillant, ami fél nyolcat mutat.
- A fenébe! Sajnálom, hogy megvárakoztattalak!
- Semmi baj.
- Biztos?
- Igen, biztos. Együnk!
Amint mindketten elkezdenek enni, a napnak már majdnem vége. Dipper
szeretne valami fantasztikusat mutatni neki. Mikor befejezik, Dipper és Bill
felveszik a kabátjukat, és kimennek egy kisebb dombra, ahonnan láthatják a
naplementét.
- Íme.
- Hű… ez gyönyörű!
- Ugye?
- Igen.
- Oké, Bill, ki vele!
- Mi?
- Azt ígérted, hogy a nap végén elmondod, hogy kit kedvelsz.
- Ó, hogy azt!
Bill nem képes tovább titkolózni, most el kell neki mondania.
- Szóval, gyerünk!
Bill lehajol, és megcsókolja Dipper arcának jobb felét.
- Te vagy az, Fenyőfa.
- Várj, mi?!
- Te vagy az, akit kedvelek.
Dipper elvörösödik zavarában.
- Állj! Nem hiszem, hogy én a fiúkat… ah!
Bill hírtelen a földhöz szegezi.
- El tudom érni, hogy megszeress. Ha hagyod.
- De most mondtam, hogy…
Bill elhallgattatja Dippert azzal, hogy ajkait a fiú ajkaira szorítja, és
valami furcsa okból, Dipper nem löki el magától.
- Ha nem kedveled a fiúkat, akkor miért nem löktél el magadtól? - ingerli
Bill, és Dipper arcszíne vörösre vált.
- Én… ez… én…
- Ó, hallgass, Fenyőfa… akarom mondani, Dipper. És fejezzük be ezt a
randit egy kis izgalommal!
A vallomás után Dipper belekerült egy teljesen más és számára új világba,
amelybe először Bill vezeti be.
- Szeretlek… Dipper! - suttogta Bill.
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése